9,5 éve egy daganatos megbetegedés kezelése közben több olyan komplikáció keletkezett, amik hatására úgy küzdöttem az életemért, hogy közben majdnem mindenki lemondott rólam. Eddigi életem egyik legnehezebb időszaka volt.

Azonban sok dolgot tanultam magamról, másokról, a világról. Arról, hogy a szorongással, bármilyen erős is, meg lehet küzdeni. A félelmeken túli életről, hogy akkor is lehetek teljes, ha már nem vagyok az, aki voltam, mert az életet új minőségben is lehet élni. Arról, hogy lehetnek álmaim, terveim, céljaim akkor is, amikor más emberek lemondanak rólam vagy hatát fordítanak, mert a saját életemben én vagyok a főszereplő, én alakítom az életem és nem mások véleménye.

Amikor kis időre túljutottam az életveszélyen már online tréningeket tartottam a változásokhoz való alkalmazkodásról, a megküzdésről és a stressz csökkentéséről.

Befejeztem a félbemaradt államvizsgámat a pszichológia alapszakon és tanultam, fejlesztettem magam tovább. Kemoterápia, biológiai terápia, gyógyszerek, műtétek, komplikációk közben. Egy dolgot már akkor elengedtem: az elvárásaimat. Nem hajtottam túl magam, amikor éreztem, hogy fáradok vagy nehezebb időszak jön, akkor a pihenéssel, a feltöltődéssel, az energianyeréssel foglalkoztam.

Elvégeztem több coach tanfolyamot és egyetemi képzést, nyelvvizsgáztam, életmód-tanácsadó és terapeuta szakvizsgát tettem. Pszichológus, majd lean menedzser diplomát szereztem. Elvégeztem egy gyászcsoport-vezető képzést…